1.rész
Sziasztok, meghoztam az első részt.Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Kérek mindenkit, aki elolvassa a történetet, hogy hagyjon egy kommentet maga után, különben nem fogom tudni, hogy érdekel-e valakit a történet. Köszönöm. Jó olvasást a történethez.
Rencsy
-Lizzie, gyere le kérlek egy kicsit, beszélni szeretnék veled!-szólt fel anyám a szobámba. Utáltam, ha megzavar zenehallgatás közben, ezért idegesen mentem le hozzá a konyhába. -Tessék?-álltam meg az ajtóban. -Kicsim, tudom hogy nem fogsz örülni neki, de áthívtam a barátomat és a vele élő fiát ma estére vacsorára, és szeretnélek megkérni, hogy viselkedj rendesen! -Oké.-válaszoltam, mire anyu csodálkozva nézett rám. -Ennyi? Semmi vita, semmi kiakadás?-kérdezte. -Minek fárasszam magam felesleges szájtépéssel, ha már egyszer úgyis meghívtad őket. -Oké. Csak szerettem volna, ha tudsz róla, és arról is, hogy két óra múlva itt lesznek. Kezdhetnél készülődni addig.-mondta anyu, miközben a lasagnet a sütőbe tette. -Minek kell kiöltöznöm, ha egyszer úgy is itthon maradunk? -Lizzie! Hagyd abba ezt kérlek!-kérlelt anyu. -Jól van, megyek készülődni.-mondtam és felmentem a szobámba. Bent összeszedtem a cuccaimat, majd bementem a fürdőbe, ahol egy jó ideig áztattam magam a kellemesen meleg, habos vízben, végül aztán kiszálltam, megtörölköztem és felvettem a magammal bevitt fehérneműt. Utána a tükör elé léptem, és elkezdtem sminkelni magamat. Nem szoktam sok sminket használni, ezért most sem vittem túlzásba. A szememet szemceruzával kihúztam, a szempilláimat szempillaspirállal dúsítottam, egy kis rúzs került az ajkaimra, és egy halvány szemhéjfesték a szememre. Ezután a szobámban felvettem egy sötétkék színű egyrészes szoknyát, majd a fürdőben még hajsütővassal begöndörítettem hosszú, barna hajtincseimet, és késznek éreztem magam arra, hogy bájologjak két idegennel. Lefelé menet ránéztem arra az ajtóra, ami az emeleti szobámmal szemben van, és 1 hónapja le van zárva. Egy üres szoba eredetileg vendégszoba lett volna, de végül nem lett kialakítva semminek. Mikor leértem, éppen akkor csöngettek. Anyu odahívott magához, majd kinyitotta az ajtót és ott állt két férfi. Az egyik 40 év körüli lehetett, a másik 19-20 éves, gondolom a fia. -Sziasztok. Örülök, hogy eljöttetek.-köszöntötte anyu őket mosolyogva, majd megcsókolta a 40 év körüli pasast amit én és a fia is fintorogva néztünk végig. -Mi örülünk a meghívásnak.-szólalt meg a pasi. -Yaser, kérlek hadd mutassam be a lányomat Elizabeth Bennett-et. Lizzie, ő itt Yaser Malik. -Szia Elizabeth, anyukád már rengeteg szép dolgot mesélt rólad. -Jó estét. Kérem szólítson Lizzie-nek, jobban szeretem, mint az Elizabethet. -Rendben. Tegeződjünk, ha nem probléma. Hívhatsz nyugodtan Yasernek. -Rendben van. -Szeretném bemutatni a fiamat, Zayn Malikot. -Jó estét kívánok Alice. Köszönjük a meghívást.-nyújtotta a kezét anyu felé, amit el is fogadott. Próbáltam kedves lenni Yaserrel, ezért megpróbálom vele is, de tuti hogy nem fogok vele haverkodni. Arról ne is álmodjanak. És most már tudom, hogy miért találtam ismerősnek a Malik nevet. Hiszen ő itt Zayn Malik, a One Direction egyik énekese. Rengeteg lány lenne a helyemben az tuti, és én szívesen cserélnék bárkivel. -Szia, Zayn Malik.-zökkentett ki gondolataimból Zayn azzal, hogy jobbját felém nyújtotta, amit elfogadtam. -Lizzie Bennett. -Menjünk beljebb! A kabájtaitokat akasszátok fel nyugodtan a fogasra. -mondta anyu, és ezután bementünk a nappaliba, és elkezdtek faggatni a szülők. Yaser engem, míg anyu Zaynt. Körülbelül 5 perccel később mehettünk a konyhába vacsorázni. -Nyugi Lizzie. Ez csak egy vacsora. Bírd ki, és utána végre elmennek innen.-nyugtatgattam magamat. Anyu persze kiokoskodta, hogy Yaser mellett üljön. Zaynt és engem egymás mellé ültetett magukkal szemben. A vacsora kínzó lassúsággal telt, de végül is egy jó óra múlva befejeztük. -Gyerekek! Szeretnénk bejelenteni nektek valamit. Mostantól Zayn és Yaser is itt fognak élni velünk.-mondta anyu, mire én felugrottam a székből. -Hogy mi? Most ugye csak viccelsz? Arról volt szó, hogy vacsorázni jönnek, és nem lakni. Soha többé nem akarlak látni!-ordítottam anyámnak, majd felrohantam az emeletre, becsaptam az ajtót, és bezártam belülről. Hogy képzelte ezt az anyám? Idehoz két vadidegent, akik közül ráadásul az egyik egy sztár, és azt akarja, hogy vágjak hozzá jó pofát, hogy még ide is költözteti őket? Azt várhatja. -Elizabeth, nyisd ki az ajtót! Nem viselkedhetsz így!-szólt be anyám. -Hagyj békén! Nem akarlak látni titeket. -Ugye tudod, hogy attól nem fogom őket elküldeni, hogy te nem jössz ki a szobádból? Előbb-utóbb muszáj lesz, ha megéhezel. -Majd lemegyek, ha elmennek innen.-hallottam valami sutyorgást az ajtó túloldaláról, majd más hangját, Zaynét. -Lizzie! Nézd erre a hírre én is kiakadtam akárcsak te, de a szüleink boldogok együtt, és ez akkor sem fog megváltozni ha nem akarsz onnan kijönni. Figyelj, nekem fontos az apám boldogsága, és neked is Alice-é még akkor is, ha nem vallod be magadnak ezt. Gyere ki onnan! -Kimentem az ajtón, és szembenéztem Zaynnel. -Figyelj! Engem nem érdekel hogy te ki vagy! Én nem fogok egy szavadra ugrani, és ha lehetséges a legmesszebbi pontban legyél olyankor tőlem, mikor egy helyiségben vagyunk. -Igenis hercegnő. Ha valami óhaja van, a szemközti szobában megtalál.-mondta gúnyolódó hangon. -Ne akard, hogy képen töröljelek, és lemossam azt a hülye vigyort a képedről.-mondtam neki, majd becsaptam és bezártam az ajtót, és mivel este volt, lezuhanyoztam, átöltöztem a pizsamámba, és lefeküdtem aludni. Remélem, hogy ez csak egy álom, és holnap amikor felébredek, akkor senki sem lesz a házban rajtam és anyámon kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése